Sörmarketing – történetre és alapjai

A mai világban hozzá vagyunk szokva, hogy az életünket körülvevő termékek és szolgáltatásokat megtöltik olyan üzenetekkel, amik már rég nem tartoznak a termék vagy szolgáltatás magjához, mégis magától értetődőnek vesszük a jelenlétüket.

---

Így van ez a sörrel is, a megfelelő grafikai világ, szöveg és címke használat mind olyan üzenetet közvetít számunkra, amik reflektálnak egy bizonyos réteg igényeire, vagy önmagunkról alkotott képünkre. Egyszerű példával élve, ha igazi bőrgatyás bajor Hansi vagy, akkor javasolt, hogy egy Löwenbäu-t kapj elő a sült csülök mellé, viszont a parton a szörföd mellé jobban passzol, ha egy jéghideg Corona-t markolsz, és ha igazán vagány vagy, akkor egy szelet lime-ot is belecsusztatsz a két dekás üvegbe.

Tudni kell, hogy ez nem mindig volt így. Az időszámításunk előtti időkben a sör (vagy inkább egy gabonából erjesztett lé) fizető eszköz és az életben maradás egyik feltétele volt. Gaál Ernő A sör c. munkájából megismerhetjük a mezopotám és ősi egyiptomi birodalom sörkészítési és ivási szokásait. Az amerikai Brooklyn Brewery épületének a falán egy ősi felirat olvasható Dr. Kent Weeks egyiptológus fordításában: Beer has dispelled the illness which was in me, magyarul a sör eloszlatta a betegséget, amely bennem volt. Ez lehetett az első sört népszerűsítő reklámfelirat.

A sör fogyasztásának a könnyű és emelkedett hangulatba kerülés mellett volt egy élettani szempontból fontos oka is: a szennyezett vízzel ellentétben a sör fogyasztása nem volt életveszélyes. Egészen addig, amíg a baktériumok létezéséről nem tudtak őseink, úgy gondolták, hogy a fertőzések, vírusok a levegőben a rossz szellemek és egyéb negatív energiák, lények, démonok által terjednek. Ezért a víz tisztaságára vagy tisztítására nem fektettek komoly hangsúlyt, ami kockázatot jelentett az emberek számára, hiszen könnyen össze lehetett szedni egy nemkívánatos élettársat a kútról hozott vízzel. Viszont a sör alapanyagaként nem volt veszélyes a víz, mivel a forralás során elpusztul minden baktérium, így a sör iható volt a vízzel ellentétben. Lefordítva a sörnek meglehetősen jó marketing üzenete volt: igyál sört a túléléshez.

A sör eltarthatósága nagy szerepet játszott a lefedett területek szempontjából, ami alatt azt értjük, hogy a nyitott kádas és hordós erjesztés ideje alatt a sört nem lehetett túl messzire szállítani, így adott 4-5 településnek volt egy-egy sörfőzdéje, ami kiszolgálta az igényeket. Ez persze országonként és régiónként változott, sok helyen a szerzetesek (monkok) kezében volt a sörfőzés, de sok helyen teret kapott a céhes sörfőzés is, volt ahol több, és volt ahol kevesebb sörfőzde állt szolgálatban.

A palack erjesztés (ami először 1660-ban jelent meg Burton on Trent és Derby környékén) lehetőséget nyújtott a hosszabb tárolásra, így a távolabbi városokba való eljutásra is. Persze a parafa dugós lezárás sem bírt többet 0,5-1 bar nyomásnál, emiatt az esetleges hőmérséklet változás és rászkódás sokszor meghíúsította a szállítás sikerességét. Erre rácáfol a történet, hogy Katalin cárnő gyakran rendelt nagyobb mennyiségben Angliából a cári udvar és saját maga számára Porter söröket, amik így kapták a Russian Imperial Stout nevet, egyes feljegyzések szerint ezeknek a söröknek 7 év szavatossági időt biztosított egy-egy angol sörfőzde, ami kiemelkedően magas időtartam.

A pilzeni sörök egyetemes királya, a Pilsner Urquell sörfőzde volt az, aki az alsóerjesztésű élesztő és az ászokolás tökéletesítése után arra az újító lépésre szánta magát, hogy a söreit üvegpohárban szervírozza. Mai szemmel ez nem tűnik akkora ötletnek, de az 1800-as években még megszokott kő- és agyagkorsók, esetleg fakupák mellett ez meglehetősen éles váltás volt. Egészen addig azért adták a sört nem átlátszó poharakban, mert a sör egy sötét színű, nem túl bizalomgerjesztő lötty volt, amiben jó eséllyel úszkált maradék komló vagy összecsomósodott élesztő. A cseh sörfőzde ezzel a váltással belépőjegyet váltott magának a monarchia előkelő dísztermeibe, és a sör a magasabb társadalmi rétegek italává (is) vált.

A mai szemmel vett sörmarketing indító indoka az amerikai prohibíció, a szesztilalom volt. Az 1920-as évekig nagyüzemben sört gyártó cégek a tilalom elindulása után különböző irányt vettek, ezek közül az egyik a soft drink gyártás volt, amihez a rendelkezésre álló édes malátalé nyújtott komoly hátországot, de ezzel párhuzamosan sok cég az üvegpalackok gyártásának tökéletesítését vette célba, így 1933 (a szesztilalom) után az üveges és hordós sörök aránya nagyban megváltozott az üvegesek előnyére, ezzel megszülettek a most jól ismert 0,33 literes kis üveges kiszerelések, amely rendkívül jó eszköz az amerikai laza életérzés kommunikálására. Az egyedi üvegek és ezzel párhuzamosan az egyedi címkék óriási befolyással voltak az eladási volumenre. Ezzel eljutottunk a ma virágzó, látványban kiemelkedő üveges sörök világába.

 

Sörmarketing – történetre és alapjai kommentjei: